bionicle történet:
A Bionicle karaktereket könnyedén össze lehet téveszteni robotokkal, és gépies külsejükből eredően számos gúnynevet is kapott a sorozat a hagyományos Lego rajongóitól. Az igazság viszont az, hogy a Bionicle élőlényei többnyire egyáltalán nem robotok, hanem biomechanikus élőlények. Belső szerveik, izmaik organikus szövetekből épülnek föl, míg bőrük helyett protodermisz, protoacél vagy másfajta anyagú páncél és kisebb gépszerű alkatrészek fedik őket. Ezek pontos aránya a matorán univerzum lakóinál 85% mechanikus alkatrész és 15% organikus anyag.[2] Egyéb Bionicle világok lakóinál az arányok mások. A Bara Magna nevű bolygó lényei például teljesen organikusan születnek, és csak később, fokozatosan adnak magukhoz gépi elemeket, amelyek gyakorlatilag implantátumokként működnek.[3] Természetesen léteznek teljesen robotikus szereplők is, akiket nem lehet igazából „élőlénynek” tekinteni. Ilyenek például a Bohrok, vagy a Verem őrrobota Maxilos, míg a Rahkshik csupán páncélzatok, amikbe Kraata férgeknek kell belebújniuk.
A teljesen organikus lények már ritkábbak a matorán univerzumon belül, és a „hagyományos” biomechanikus lények általában meghökkenve tekintenek rájuk. Vannak olyanok is, akik nem is rendelkeznek testtel: ilyenek a Makuták, akik esszenciája az antidermisznek nevezett szellemszerű gáz.
Azonban attól, hogy a szereplők többsége nem gép, még nem szabad azt feltételezni, hogy természetes módon jöttek a világra. A matorán univerzum lakóit egytől-egyig más lények alkották vagy teremtették meg (az elsőket a Nagy Lények „hozták a világra”, ám a Nagy Szellem, Mata Nui és a Makuták is kivették részüket a teremtésből), hogy gyakorlatilag robotokként működve lássák el a nekik kiszabott feladatköröket. A jelek arra vallanak, hogy a Nagy Lények hibákat vétettek teremtéseik közben, és a teljes matorán kultúra és mitológia létrejötte (melyek feleslegesek lennének munkáik elvégése szempontjából) is erre az alapvető hibára vezethető vissza.
Általánosan minden értelmes matorán univerzum-béli Bionicle lényre jellemző, hogy van egy jóságos fény és egy gonosz árnyék oldala, de ezekhez önmaguktól nincs hozzáférésük. Ezek az oldalak a lények elveihez, moráljaihoz kötődnek. A nem gondolkodó lényeknek, így a Rahi vadaknak valószínűleg nincs elkülöníthető fény és árnyék oldaluk. Ha valamilyen módon egy lény behatol a saját árny oldalába, akkor elveszíti a fényét, és gonosz lesz, egyszersmind árnyék alapú erőkre tesz szert. Fény elszívására képesek például a nemrég kifejlesztett árnyékpiócák, melyekkel a Makuta Testvériségének tagjai hoztak létre árnyék matoránokat. A fénytől megfosztott lényeket az árnyékpiócák jóvoltából körülveszi egyfajta pajzs is, ami a fény behatolását hivatott megakadályozni azok testébe, akiktől elvonták azt. Ha ezt a láthatatlan pajzsot megtörik, a fény szabadon beáramlik, hogy kiegyenlítse a fény-árnyék eloszlását a testben. Erre egyedül a Klakk nevű repülő vadállat képes, szónikus sikolyával. Ugyanakkor olyan esetről sincs eddig tudomásunk, hogy valaki a fény oldalába hatolt volna be, hiszen ezt sokkal nehezebb megtenni, mint a sötét oldalba behatolni. Egy különös esetet jelképez az eddigi Fény Toája, Takanuva, akit egy árnyékpióca támadott meg. Mielőtt azonban minden fényét kiszívhatta volna, a piócát megölték, s így Takanuva félig árnyék erejűvé változott. Most már a Fény és Árnyék Toájának hívják, nem kanonikus beceneve a „Félhomály” Toája. A fényt eddig Karda Nui fény-matorán népességének nagy részéből távolították el teljesen, valamitn Vicanból, aki egy le-matorán volt, és meg akarta változtatni az életét. Azóta minden árnyék matorán és Takanuva visszaváltozott normálissá, hála az egyetlen ismert Klakknak, amely sajnos nem sokkal később, Mata Nui felébredésekor, az életét vesztette. A Makutákban pedig már egyáltalán nem maradt fény, és mivel ők szándékosan váltak meg tőle, pajzs sem veszi őket körül, ami megakadályozná a visszaáramlását. Egy nőnemű Vortixx is ismert, Roodaka, aki szintén behatolt saját árnyék oldalába.
A „Bionicle univerzum” kifejezés 2001-től, vagyis a sorozat kezdetétől egészen 2008-ig azonos volt a „matorán univerzum”-mal, azzal a világgal, amelyet a matoránok (alighanem a leggyakoribb, legáltalánosabb élőlényei a világuknak) ismertek. Azonban miután kiderült, hogy az univerzum maga valójában egy Bionicle szereplő, Mata Nui, és a 2008 után játszódó történet már kilép ebből az univerzumból, a két kifejezés többé nem lehet egyenértékű. Teljes leírást a Bionciel történetéről képtelenség lenne írni, ugyanis csak nagyon kevés információ áll a rajongók rendelkezésére a Bioncle világmindenségének kezdeti szakaszairól, a matorán univerzumot teremtő Nagy Lényekről, valamint az indítékaikról. Azonban a közelmúlt felfedései (elsősorban a BionicleStory.com oldalon megjelenő történeti fejezetek [4]) lehetővé teszik, hogy nagy vonalakban fel lehessen vázolni egy levezetést az ismert Bionicle történelemből, és a jelentősebb alapeseményekből.[5]
Spherus Magna – A Nagy Lények bolygója:
A történetben mindez idáig csak egy alternatív univerzum Spherus Magnája szerepelt, amely kevés részletet fedett fel a bolygó földrajzáról és lakosairól. Az viszont kiderült, hogy egykor itt éltek a Nagy Lények, és a későbbi Glatorian-rendszer harcos tagjai. A bolygó magja a csodás energizált vagy stimulált protodermisz nevű anyaggal volt megtöltve. Az anyagot egy kollektív tudat irányította, képes egyszerre a teremtésre, átváltoztatásra és pusztításra. Az energizált protodermisz egy része a felszínre szivárgott, ahol a bolygó lakói hamar megismerték rejtélyes képességeit. Nem tartott soká, míg háborúba fogtak az anyag fölött, és végül az egész bolygón katasztrófa söpört végig. A háborúban részt vettek a Glatorianok is, mint katonák.
Egy ponton bekövetkezett a „széttörés”-nek (shattering) nevezett jelentős esemény, de hogy ez a név pontosan mit takar, nem tudni.[6] Valószínűleg arra a katasztrófa-szerű történésre utal, amely során Bara Magna levált egy nagyobb bolygóból, és egy új, különálló égitestté vált.[7] Minden bizonnyal Spherus Magna volt a széthasadt bolygó.
A Nagy Lények megteremtik a matoránokat, ezeket a viszonylag kis termetű munkásokat, akik a sötétségben láttak munkához, és azt sem tudták, min dolgoznak, mit építenek. Valószínűleg máig nem tudják pontosan, hogy nem másnak a megalkotásán fáradoztak, mint Mata Nui, az ő mélyen tisztelt Nagy Szellemük, az univerzum, amelyben élnek. Mielőtt a bolygójukat elérte volna a katasztrófa, egy kis mennyiségű energizált protodermiszt elhelyeztek Mata Nuiba. Ez körülbelül 100 000 évvel ezelőtt történt. A már említett alternatív univerzum-béli Spherus Magnán nem történt meg Mata Nui felépítése, így valószínűnek látszik, hogy az óriásrobot eredeti célja a „széttörés” megállítása/visszafordítása volt.[8] Alátámasztja ezt a teóriát, hogy az alternatív Spherus Magna katasztrófáját más módon, a bolygó belülről való összeforrasztásával kerülték el. Ezen kívül a történetben megemlítik, hogy az alternatív Nagy Lények eleinte másképp akarták volna megközelíteni a problémát, ám az eredeti ötletüket elvetették – ez az eredeti ötlet lehetett Mata Nui építése, amely a fő-univerzumban megvalósult.[9]
A matoránok teremtése után megmaradt alapanyagból egyéb lények alakultak ki. Ilyenek voltak a kranák, a későbbi Bohrok gépezetekben lakozó, agyként működő élősködők, valamint a Zyglakok, vad, primitív, gyíkszerű lények. Az utóbbi faj nagy haragra gerjedt, amikor a matoránokat tették meg helyettük az univerzum domináns lényeivé, s ezért elvonultak a külvilág elől, és megölnek mindenkit, aki bármily módon is kapcsolatban áll a matoránokkal.
Mata Nui, a matorán univerzum:
Mata Nui ugyan egy különálló szereplő, mégis klasszisokkal a többi ismert karakter fölött áll, így ildomos különvenni tőlük, és ebben a szakaszban leírni. Figyelembe kell venni, hogy a leírás múltidőben értendő, ugyanis a történeti szakasz végén lezajlott események miatt a gonosz Teridax Makuta foglalta el Mata Nui testét.
Mata Nui egy irdatlan méretű robot, a Story Team adatai szerint megközelítőleg 40 millió láb (ami több mint 12 millió km) magas. Gép, mely teljességgel protodermiszből áll, mégis képes érezni. A teljes matorán univerzum az ő testében található, minden tengerrel és szigettel együtt.[10] Mivelhogy Mata Nui képes irányítani a testének alapvető folyamatait (például ő gondoskodik arról, hogy a gravitáció mindig a megfelelő irányba vonzzon), a benne élő több ezer lény sosem sejtette, hogy egy másik személy testében laknak. Legfőbb feladata még homályos előttünk, „valami rosszat kell megállítania”, ahogy a Story Team feje, Greg Farshtey fogalmazott. Mindazonáltal annyi biztos, hogy Mata Nui másik feladata idegen bolygók megfigyelése volt. Ez a következőképpen zajlott [11]:
Mata Nui teste még javában épült és népesült, mielőtt egyáltalán életre kelt volna. Hogy a világban minden rendesen működjön, legyen elég fény, hő és egyéb természeti tényezők, a Nagy lények egy különleges kreatúrát, Tren Kromot helyezték el Karda Nuiban, Mata Nui szívében. Ő egy iszonyatosan csúf, groteszk lény volt, de a munkáját készséggel végezte.
Két Nagy Lény meglátogatta Mata Nuit, és közvetlenül a szíve fölött, egy barlang mélyére elhelyezték az Ignika Kanohit, az Élet Nagy Maszkját. Ennek célja többrétű: ha Mata Nui élete veszélybe kerül, a maszk képes új energiát biztosítva meggyógyítani, vagy, ha kell, életre kelteni (ez azonban a viselője feláldozásával jár). Ha a helyzete válságos, az egyébként arany színű maszk előbb ezüstté, majd feketévé válik, és egy szempillantás alatt kiírtja az univerzum összes lakóját, hogy a Nagy lények újrakezdhessenek mindent.
Két újabb lény is megszületett ekkor: Artakha és Karzahni. A legendák szerint összecsaptak egy hatalmas maszk, az Alkotás Maszkja birtoklásáért. Artakha győzött, aztán elvonult saját, szintén az Artakha névvel megilletett szigetére. A kiemelkedő teljesítményt mutató matorán munkások hozzá kerültek, hogy immár a fényben dolgozzanak. Artakha volt a felelős az univerzum számtalan dolgának létrehozásáért, kezdve a Mata Toáktól a Fény Maszkjáig. Karzahni egy sötét, veszedelmes helyre került, és a sérült matoránok megjavításának munkáját kapta.
Valamint a legelső Toa, azaz hős is ekkor jött létre. Ő Helryx Toa, egy ősi nőnemű Víz elemű Toa, aki részt vett Metru Nui városának megépítésében. Később egy titkos szervezet, Mata Nui Rendje vezére lett, és hatalmas tudással rendelkezik a teljes univerzumról és szinte minden eseményéről.
Karda Nuira elektromosságból álló fenedavak, úgynevezett avohkah lények sújtottak le, és számos ott dolgozó fény elemű matoránt megöltek. Hogy legyőzzék őket, Artakha hat hőst teremtett meg, a Mata Toákat (Tahu, Gali, Lewa, Kopaka, Pohatu és Onua). Ők, hosszú kiképzés után legyőzték az elektromos szörnyeket, és a Codrexnek nevezett fémgömbbe zárkóztak, ahol Toa tartályokban a következő 99 ezer évet alvással töltötték.
Tren Krom és a fény matorán nép aztán elhagyta Karda Nuit. Tren Krom egy távoli szigetre vonult, amely Mata Nui jobb kezében található, elzárva a világ többi részétől. Mata Nui életre kelt, és a szívében hatalmas energiavihar kezdett tombolni, amely elpusztította a vidék üresen maradt épületeit, a Codrexben lévő tartályokba zárt Toákat azonban megkímélte. Ez a vihar látta el aztán Mata Nui egész testét energiával.
Lassacskán teljessé vált a Mata Nui testében lévő világ. Számtalan értelmes faj született, és a vadvilág (Rahi) is rengeteg állattal bővült. Az utóbbiak megteremtéséért a Makuták faja volt a felelős. A jó célt szolgáló csoportosulás végül az elismerés és tisztelet hiánya következtében gonosszá vált, és az egyikük (Teridax Makuta) végül megtette azt a lépést, amely Mata Nui kómába eséséhez és egy vízzel borított bolygóra való lezuhanásához vezetett. Az első nagy Bionicle történeti szakasz mozgatórugójául az ő cselekedetei szolgáltak.
Bara Magna:
A Bionicle univerzum szereplőinek nagy része a következő csoportusolásokba, szervezetekbe sorolható:
Egy régen felszámolt hősi szervezet, mely a békét volt hivatott megtartani a világban. Sajnálatosan a tagjai hajlamosak voltak feladataik elvégzése közben nagy károkat okozni, és tapasztalatból és gyakorlatiasságból sem jutott nekik elegendő, így amikor színre léptek a Toák, a csoportnak nem látták már a hasznát. A szerteszóródott tagok ezt követően saját útjaikat kezdték járni, egy részük pedig megalapította Mata Nui Rendjét.
Ismert volt tagok: Axonn, Hydraxon, és az Árnyéklopó (Shadow Stealer) nevű Sötét Vadász, Helryx, Mata Nui Rendjének vezetője, valamint ez utóbbi szervezet megalapítói.
Volt szövetségesek: Umbra.
80000 évvel ezelőtt a Bionicle univerzum legnagyobb része hat hadvezér, a Barraki birodalmát képezte. Ahogy a különálló birodalmaik gyors egymásutánban csatlakoztak egymáshoz, megalakult a Hat Királyság Szövetsége, mely így egy elsöprő erejű hadsereggel felszerelve, teljhatalmú ura lehetett az ismert világnak. Az egyik tag, a kék színű Takadox valójában a Makuta Testvériségének téglája volt, és végül ő árulta el a Szövetséget. A hat Barraki a fizikai tökéletesség csúcspontját képezte, saját fajtájukon belül nem volt náluk testileg tökéletesebb példány.
Hamar kitűzték maguk elé a legmerészebb célt: ledönteni főhatalmi pozíciójából a Nagy Szellemet, magát Mata Nuit. De mielőtt elindíthatták volna végső hadjáratukat, a Makuta Testvérisége közbeavatkozott, mely nagyobb szervezettségével könnyedén leverte a teljes Szövetség seregét. A hat hadvezért a Metru Nui szigetére felügyelő Makuta, Teridax elfogta, és kivégezni készült őket. Ekkor jelent meg Botar, egy rémes külsejű végrehajtó, aki eltulajdonítva a hat Barrakit, elteleportálta őket a Verembe. Ezt követően szövetségük minden nyomát, minden erődjét, minden feljegyzését megsemmisítették.
A Barrakik a Veremben leélt évezredek alatt végig hittek abban, hogy az egyikük elárulta őket a Testvériségnek, de konkrét bizonyítékkal egyikük sem tudott előállni. Egy másik említésre méltó tény, hogy Teridax a Bionicle eddigi legnagyobb főellensége, a hat Barrakitól kapta az ötletet, mely végül a Nagy Szellem, Mata Nui tényleges legyőzésében végződött.
A Verem 1000 évvel ezelőtt megrongálódott, s minden ott fogva tartott rab kiszabadult, ám mivel a Vermet körülvevő tenger egy mindezidáig ismeretlen okból mutáló hatású anyagokat tartalmazott, nagy részük különleges, vizet lélegző mutánssá változott. Tökéletességből rút szörnyetegek lettek. A Barrakik mindezek ellenére tovább tartogatták ambícióikat. Most azonban, hogy az Élet Maszkja kicsúszott a kezeik közül, és mivel fény derült Takadox egykori szerepére, a csapategység nagyrészt felbomlott, reményeik szertefoszlottak. Takadox és Carapar később Mata Nui Rendjének számára teljesített egy megbízást. A többi Barraki halottnak véli őket. Carapar esetében ez így igaz, mivel Tren Krom megöli, mikor megpróbál végezni az ősöreg szörnyeteggel. Takadox meglépett a küldetés alatt, és jelenleg is a világban kóborol.
Egy jelentős fordulat következett be a Barrakik számára akkor, amikor kezdetét vette a háború Mata Nui Rendje és a Makuta Testvérisége között. A Rend vezére kiadott egy parancsot, mely engedélyezi a négy fogságban lévő Barraki számára, hogy szabadon folytathassa a hódításokat a felszínen, de csakis a Rend felügyelete alatt. Pridak máris belekezdett a különböző területek leigázására, mielőtt még egy egységes stratégiát dolgozhattak volna ki.
Volt tagok:
Szövetségesek: A tolvajokból, gyilkosokból, árulókból, hazudozókból és egyéb rosszindulatú szerzetekből állt hadsereg.
A világ minden részéről érkező veszedelmes alakok, bérgyilkosok, fejvadászok hatalmi szövetkezete, melynek főbázisa Odina szigete. A tagok minden jól fizető ajánlatot elfogadnak, ha egy tárgy vagy személy ellopásáról, netán meggyilkolásáról van szó. Emiatt gyakran gonoszként szerepelnek a köztudatban, ami teljességgel érthető is, lévén többnyire valóban élvezik a pusztítást. Ám a megfelelő fizetség fejében jószándékú tetteket is végrehajtanak – ilyen megbízással ritkán találkozunk. Vezetőjük egy réges-régi időkből való hatalmas lény, akit csak úgy neveznek, „az Árnyékos”, mivel valódi nevét a történelem rég elfeledte, sőt talán ő maga is. Az Árnyékos erődje igen különös: a vezér gondolataira képes megváltoztatni a szerkezetét, a lépcsőket, falakat, folyosókat. Egy régóta sztázisban lévő Toát is tartanak itt felfüggesztett életműködésekkel. Az épületet nemrég porrá omlasztotta Pohatu Nuva, egyfajta időzített bombaként működő erőhasználattal. A Vadászok újjáépítették az erődöt.
A Mata Nui Rendje és a Makuta Tesvérisége közti háború során a Sötét Vadászok a Rend oldalára álltak. A háború befejeztével, amely a Testvériség megsemmisülésével, mégis Makuta győzelemmel zárult, a Vadászok szervezete nagyrészt szétoszlott az univerzumban. Az életben maradásért folytatott küzdelmükben a tagok különféle lényekkel voltak kénytelenek szövetkezni, akár Toákkal is.[12]
Ismert tagok (az alábbi listában szereplő magyar nevek rajongói fordítások; az eredeti nevek utánuk következnek):[13]
Szövetségesek:
Szabályai:
Alkalmazói szabályok:
Az egyik legismertebb és legrettegettebb szervezet volt a matorán univerzumban, a Makuta Testvérisége egyetlen faj egyedeiből állt, a Makutából. Mára csak egyetlen Makuta, Teridax maradt életben.
Története azonban sokkal szövevényesebbé teszi az alakulatot. Nem sokkal Mata Nui Rendje után jött létre. A Makuták egy névtelen szigeten jöttek a világra. Vastag fémből álló kapu őrzi a sziget felszíne alá vezető utat, amely egy elhagyatott, nyirkos kamrában végződik. A kamra közepében egy visszataszító anyaggal telt medence található. Ez az anyag az antidermisz folyékony változata, ami nem más, mint élő Makuta esszencia, benne a meg nem született Makuták lelkeivel.
A szervezet tagjainak feladata, hogy gondoskodjanak az univerzum és a benne levő élet gördülékeny, akadálymentes fejlődéséről. Valamint ők alkották meg szinte valamennyi létező Rahi fajt is. Másik feladatuk a kísérletezés, és a matoránok védelmezése. Emellett úgy tűnik, a Makutáknak egy másik, ám elfeledett kötelességük is van – a meg nem teremtett Makuta szellemek ismerik már csak, de csak annyit tudni róla, hogy a „Széttörés” nevű ősi eseményhez van köze. A többi Makuta mind megfeledkezett róla, s ez, ugyan az eddigi főbb történeti vonalat nem befolyásolta, később még nagyobb léptéken történű következményekkel járhat.
Sajnos a Makuták eredendően negatív figurák voltak: kötelességüket nem jó szándékból, sokkal inkább félelemből végezték.[14] Az általuk védelmezett matorán nép azonban mindvégig a Nagy Szellemet, Mata Nuit tisztelte; ha bármi jó történt, azt neki tulajdonították, holott Mata Nuit aligha érdekelte a matoránok lelkesedése. A Makuták ezt nagyon rosszul fogadták, fellobbant bennük az irigység. Végül az egyik Makuta, Teridax, vagyis Metru Nui Makutája fejébe vette az ötletet a Nagy Szellem, Mata Nui legyőzésére. A tagok terveket szőttek, és aki nem értett egyet velük, azt hamar kiiktatták. Cselekvéseik végeredményeként Mata Nui 1001 évvel ezelőtt végtelennek tűnő álomba, egyfajta kómába esett. Az ő ébrenléte nélkül az univerzum fölbomlani kezdett, s a sok száz éves kóma után Mata Nui végül meg is halt.[15] Az univerzum legfeljebb három napig marad egyben ezután, mielőtt minden elpusztulna, ha csak nem keltik valahogy újból életre. Ez, hogy újraéled, természetesen meg is történt.
A Testvériségnek hihetetlenül bonyolult tervei vannak, melyekben előre megjósolták jóformán minden lény cselekvését és tetteit az elkövetkezendő évszázadokra, és ha netán tervük valamely része elbukna, mindig van pótötletük – még egy viccet is meséltek egymás közt a Makuták, miszerint Teridax még a reggelijére is számos tartaléktervet tartogat. Magát Teridaxot, akit azóta vezérnek neveztek ki, is számos alkalommal győzték már le (a három DVD film közül kettőben, látszólag könnyedén). Ám igazából Teridax mindvégig csak megjátszotta magát – vereségei és tervének részét képzik. Természetesen egyes tényezőkre nem tudott ügyelni a Testvériség. Mata Nui Rendjének a létéről például nem is volt is tudomásuk.
Minden Makutát egy átok sújtott, ám ez valójában inkább metaforikus értelemben átok, más lények szemében ellenben valódi. A Makuták természetükből eredően arrogánsak, önteltek és tele vannak büszkeséggel. Az „átok” súlyosabb része, hogy sohasem elégedettek semmivel, amijük van vagy amit elértek.
Teridax nagy terve végső soron egyszerű volt: Először is elő kellett állítani egy vírust, amely képes Mata Nui lenyomozására (ekkor még nem tudták, hogy Mata Nui valójában az univerzum, amelyben élnek) és megtámadására. Amikor ez a vírus elérte a célját, a világűrben utazó Mata Nui kómaszerű állapotba esett, és egy teljesen vízzel borított bolygóra zuhant. A kóma és a sérülései hatására Mata Nui egyezer év elteltével az életét vesztette, s a lelke kiszállt a testéből. Teridax számított arra, hogy a hősök, a Toák majd megtalálják a módját, hogyan élesszék újra – s igaza lett, az Élet Maszkját bevetve sikerült is nekik, noha ez egy bátor hős életébe került. Mata Nui lelke ekkor úgymond „visszafordult”, és ismét a teste felé közeledett. Teridax ekkor követte el a legnagyobb lépését: kihasználva azt, hogy a fejlődés során testét elvesztve egy energia-lénnyé alakult, képes volt beférkőzni a Metru Nui szigete alatt található „agyba”, és átvenni az irányítást Mata Nui teste fölött, még mielőtt a valódi lelke visszatért volna belé. Így lett ő eggyé a matorán univerzummal.
A többi Makuta is tudatában volt természetesen a tervnek, attól az egy apró részlettől eltekintve, hogy miután Teridax elérte a célját, testvéreit mind meg akarta volna semmisíteni. Úgy vélték, ha már vezetőjük válik az új Nagy Szellemmé, s így a világ alapvető gondjai iránt felelőssé, szüksége lesz rájuk, hogy a hétköznapibb problémákat kezeljék. Teridax azonban tisztában volt azzal, hogy a többi Makuta azt is tudja, miként lehet ismét bevetni azt a vírust, amely Mata Nuit eredetileg elaltatta. Nem kockáztatott hát: legkiválóbb altisztjeit és híveit Karda Nuiba, az univerzum „szívébe” küldte, tudván, hogy mihelyst Mata Nui teste feléled, az ott kitörő energiaviharok elpusztítják őket. Nyolc Makuta, Antroz, Icarax, Mutran, Vamprah, Bitil, Gorast és Krika lelte ott a vesztét. A maradék pedig az úgynevezett Végzet háborúban esett el, amelyet a létezését felfedő Mata Nui Rendje és a Makuta Testvérisége vívott.
Miután a háború véget ért, a Testvériség, tagok híján, megszűnt. Ám mivel az univerzumot immáron az egyetlen Makuta, Teridax irányítja, a gonosz faj árnyéka nem hogy eltűnt volna a világból, hanem teljesen beborította azt.
Tagok:
Minden tagja a Testvériségnek egyetlen fajba tartozott, melyben voltak egyaránt hímek és nőstények (például Gorast); noha a különbség semmiben sem rejlik, legfeljebb személyiségben. Azt nem tudni, korábban több nőstény élt-e. Ezek a lények számos erővel, különleges hatalommal, és nagy intelligenciával rendelkeztek. Fejlettségi szintüket jól mutatja, hogy már a testüktől is megszabadultak; a Makuták valójában zöldesfekete, ködszerű alakban létező lények, akik esszenciájukat védőpáncélba rejtik. A füstszerű lényegüket a hat Piraka „antidermisznek” nevezte.[16] A protoacélból készült páncélokat eleve úgy konstruálják, hogy használójuk képes legyen bennük használni az alakváltó erejét. Egyedül Artakháról tudjuk, hogy képes ilyen anyagú páncélokat szerkeszteni. Ha a páncél megsérült, az antidermisz szivárogni kezdett, ami idővel súlyosan legyengíthette a Makutát. Ha pedig teljesen elpusztult, akkor a „gáz” kiszabadult, és nemsokára szétoszlott, s a Makuta így elpusztult. Ez történt Metru Nui Makutájával, Teridax-szal is, bár végső soron teste elvesztése nagy előnyökkel járt számára. Ha a Makuták alakot váltottak, képesek voltak méretüket is csökkenteni/növelni. Egy elmélet szerint ezt úgy tették, hogy páncéljuk egy részét egy külön dimenzióba küldték, ha le akartak kicsinyülni. Azonban ha egy Makuta túl gyenge volt ahhoz, hogy páncéljához több anyagot rendeljen hozzá, akkor más lények elnyelésével tudta pótolni a hiányt. Teridax is így tett, amikor magába szívta a két Sötét Vadászt, Krekkát és Nidhikit, valamint saját házisólymát, Nivawkot, hogy egy förtelmes szárnyas titán alakját vegye fel.
A Makuták páncélját antidermisszé válásukat követően a Nynrah csoportnevű matoránok alakították át. Egyszersmind ők építették az Exo-Toa páncélruhákat és a Testvériség Bohrok utánzatait is – ez utóbbi esetben az építők szabotálták a szerkezeteket, és kivégezték őket. A Nynrah nevet viseli a Makuták egyik lövőfegyvere is. A Nynrah építők az alkotásért élnek, így nem meglepő hát, hogy a gonosz Makutáktól is szíves-örömest fogadtak el felkéréseket. Szokás őket Nynrah „szellem”-nek nevezni, mert nehezen elérhetők.
A Makuta Testvériségének tagjai a következő alaperőkkel rendelkeztek:
Pontosság
Mivel Mata Nui testét eredendően nem ezen erők kifejtésére tervezték, Teridaxnak már csak egy pár képességéhez van hozzáférése.
Ezek mellett mindegyik tag képes volt Kraatát, féregszerű nyálkás lényeket kihúzni a saját esszenciájából. A Kraata voltaképp szilárd antidermisz. Mielőtt a Makuták antidermisszé fejlődtek, más, sokkal bonyolultabb módjait ismerték a Kraata előállításának. Ha egy ilyen Kraatát energizált protodermiszbe mártanak, Rahkshi páncéllá fejlődik, elveszítve életét. Ekkor egy újabb, azonos erejű Kraata kerül a páncélba, irányítandó a Rahkshit. A Kraaták továbbfejlesztett, mutáns változatai voltak az árnyékpiócák. Ezek a kis, kígyó alakú lények képesek voltak elszívni másokból a fényt, és ezáltel árnyék erővel ruházni fel őket. A folyamat során a célpont gonosz lesz, korábbi személyiségét elveszti, gyakorlatilag halottnak lehet őket tekinteni. Az árnyékpiócák a játékkészletekben, képregényekben és animációkban kis gömb alakú lények, középütt nagy, fogakkal teli szájjal. Greg Farshtey viszont a könyvekben úgy írja le őket, mint a földön csúszó kígyókat. Azt mondta, a gömb alakot ő úgy értelmezi, mintha az árnyékpiócák feltekerednének használat előtt. Azonban nem ez az első eset, hogy az általa írt könyvek ellent mondanak maguknak a játékfiguráknak.
Ismert tagok:
Nagyon közvetlen módon lépett fel az egykori vezér, Miserix ellen, és egy harc során elnyerte a Testvériség vezetői szerepét. Ténykedéseit leginkább Metru Nui és a lakossága köré összpontosította. Amikor a nép a Teridax által előidézett Nagy Kataklizma után elvándorolt onnan, ki az univerzumon kívüli vidékre, Teridax is követte őket, s a következő egyezer évet az ő terrorizálásukkal töltötte.
Amikor a Fény Toája, Takanuva aztán létrejött a felszíni világban, Teridax úgy határozott, ideje visszaengedni a matorán népet Metru Nuiba, hogy terveit tovább űzhesse. Színlelt összecsapást szervezett hát a Fény Toájával, amely lényegében egy, a szokásosnál veszedelmesebb sportmérkőzés volt. A harc végén Teridax páncélja darabokra tört, és az antidermisz kiszivárgott belőle. Ezt a tényezőt nem építette bele eredeti tervébe, ám később mégis kapóra jött neki.
A matorán nép visszatért Metru Nuiba, Teridax pedig folytatta terve végrehajtását. Képes volt úgy befolyásolni az események alakulását, úgy szervezni meg távolról a Testvérisége vezetését és úgy manipulálni a hős Toákat, hogy célját mindenképp elérje. S el is érte – immár Teridax Makuta irányítja Mata Nui testét, a teljes matorán univerzumot, és az univerzum teljes lakossága is kénytelen az ő akaratának engedelmeskedni. Mata Nui lelkét az Élet Maszkjába zárta, amelyet aztán a világűr végtelenjébe lőtt. Következő lépéseként Rahkshi sereggel árasztotta el Metru Nui városát, de arra nem törekedett, hogy végezzen eddigi ellenségeivel, a Toákkal, sőt magát Mata Nuit is megkímélte a haláltól. Sokkal jobban örül ugyanis annak, ha ellenfelei élnek és szenvednek.
Az ő maszkja volt a Kraahkan Kanohi, az Árnyak Nagy Maszkja, melyet, miután látszólagos halálakor elvesztette, a Testvériség egy másik tagja, Icarax szerezte vissza, és a megsemmisüléséig ő is hordta. Számos rajongó óriási elégedetlenséggel fogadta Metru Nui Makutája valódi nevét. [18]